A fogadás úgy kezdődött, hogy ki tud tovább nem üzenni a másiknak. Pénteken indultunk a hétvégi házba, két órás út a hegyekbe, és a kocsiban ő bemondta a szabályt: aki elsőnek ír a másiknak bármit, egyetlen szót is, az veszít. A tét pedig az, hogy a vesztes egy hétig azt csinál este, amit a nyertes kitalál.
A ház hideg volt, dohos a bezártságtól. Begyújtottunk, és amíg a tűz kapott, a konyhában pakoltunk, egymás mellett, de szándékosan nem nézve a másikra, mert egy hosszú pillantás is majdnem üzenet. Vacsora közben a telefonok az asztal két végén, képernyővel lefelé fordítva. Egyszer megrezdült az enyém a fa alatt, ő felvonta a szemöldökét, várt, én meg se néztem, csak töltöttem még a borból.
A kandalló előtt ültünk le, a szőnyegre, két nagy párnának dőlve. A tűz melegítette az arcunkat, a szoba többi része hideg maradt, a lábunkat a plédek alá húztuk. Ő elővette a telefonját, gépelt valamit, és megfordította felém a képernyőt. Egy üres üzenetmező volt, benne a villogó kurzor. Azt mondta, ez nem számít, mert nem küldi el, csak írja. Aztán elkezdte begépelni, lassan, közben hangosan felolvasva, hogy pontosan mit csinálna velem, ha veszítenék.
Ez volt a trükkje. Nem üzent, csak felolvasott. Én is elővettem a telefonom, és ugyanígy, betűről betűre mondtam ki, mit csinálnék vele. A tűz pattogott, egy hasáb beomlott, szikrák szálltak fel. A szavak egyre konkrétabbak lettek, és minél tovább tartott ez a felolvasós párbaj, annál kevésbé érdekelt, ki nyeri meg a fogadást.
A telefonok a szőnyegre kerültek, képernyővel lefelé. A pulóverek a fotel karfájára. A tűz fénye narancsos csíkokat húzott a bőrére, ahogy fölém hajolt, és a haja előreesett, csiklandozta a nyakamat. Lassan csináltuk, mert meleg volt, mert a pléd puha volt, és mert nem volt hová sietni, a ház a miénk volt vasárnap délig. A keze mindent tudott, amit a felolvasásban ígért, és én is beváltottam, amit gépeltem.
Valamikor éjfél körül az egyik telefon megvilágosodott a szőnyegen, egy értesítés kék fénye. Egyikünk sem nyúlt érte, még csak oda sem néztünk. Reggel derült ki, hogy egy hírlevél volt, egy webshop akciója, semmi több. A fogadást technikailag tehát senki nem nyerte meg, mert egyikünk sem küldött semmit a másiknak.
Így hát a reggeli kávé mellett új szabályt hoztunk, kompromisszumként. A vesztes helyett mostantól a nyertes csinálja azt, amit a másik kitalál, felváltva, minden este, amíg haza nem érünk. Ez sokkal jobb rendszernek bizonyult, és a hétvége hátralévő része ezt igazolta is.
Vasárnap, mielőtt bezártuk volna a házat, eloltottuk a tüzet, és a hamu fölött állva, a hideg szobában, ő azt mondta, hogy jövőre ugyanitt, ugyanez a fogadás, ugyanezekkel a szabályokkal. Bólintottam. A telefonokat csak az autóban kapcsoltuk vissza, a hegy lábánál, és a két nap üzenetei úgy záporoztak be egyszerre, mintha egy másik, zajosabb világból érkeznének, ami tulajdonképpen igaz is volt.
Ha titeket is szórakoztat a játék tétje, és keresitek, mivel lehetne feldobni a közös estéket, ehhez ad ötleteket a szexjátékok pároknak útmutató.
