Már nem igen emlékszem, hogy kezdődött. Az viszont biztos, hogy a festői Budapesten, de ajjaj az utca neve már fog az eszembe jutni. Megérkezem hozzá, csengetek és lassan nyitja ki az ajtót. Belépve az első gondolatom, hogy a lakása nagyon korrekt. Igen tetszik nekem ez a stílus, a szoba különösen. Szeretném majd egyszer ha a közös szobánk is így nézne ki. Szalad az idő már este 8 körül van.
Az a bizonyos kanapé kanapén, jaj most is bele borzongok, ha rá gondolok. Ülök a kanapén izgatottan, alig várom, hogy végre leüljön mellém, kis szoknyámat igazgatom, cicás fekete felsőm. Nem akartam mély dekoltázsú felsőt felvenni, azt szerettem volna, ha csak ő láthatná. Tudtam, hogy így még izgatóbb lesz, ha neki kell kihámozni a kebleimet. Többször érzetem, hogy végig futott a tekintete a testemen, imádtam, ahogy néz. Nem tudom ő észrevette-e, de imádtam és biztos voltam benn, hogy félteni nem kell őt sem. Mindent tudott mit kell tennie lépésről lépésre. Emlékszem halálra izgultam magam mire végre mellém ült. S elkezdődött az idegörlő szivatás, mert enne nem tudok jobb szót használni. Kis puszik(mennyire imádom ezeket a puszikat), annyira élvezem, tartom az arcomat és hagyom pusziljon – mosolygok, mert boldog vagyok – a szemem lehunyva, s várom, hogy ajkai érintsék az ajkaimat. Megtörtént! Finom csók, mély, érzéki csók – imádom a csókját, finom- forrongok már magamba. Olyan, amilyenre mindig is vágytam, élvezem minden pillanatát és érzem a mellbimbóim már kemények, lúdbőrözöm. Lebuktam mert, ő is érzi ezt, hiszen már hevesebben csókolózunk, harapdálom az ajkát a nyelvét, egyre izgatottabb állapotba kerülünk. Szinte észre sem veszem és már az ölében ülök. Apropó egy megjegyzés, minden ruha rajtunk van. Az ölében fészkalódva érzem merevedő férfiasságát, amely egyre jobban izgat. Nem bír magával és a felsőm alá nyúl, érinti simogatja a hátam – felkiáltok magamban végre -, sóhajtok egy nagyot végre, az érzés leírhatatlan amit most érzek, minden sejtem izzik már.
Annyira vártam már, hogy kiszabadítsa, érezze, csókolja a melleimet, s mikor megtörtént akkor finom volt, érzéki, tudja mit csinál. Finoman ízlelgeti, kóstolgatja őket, markolja, s ez egyre jobban izgat engem. Nedves vagyok, őrülten kívánom őt, de úgy igazán nagyon. Kigombolja a melltartóm, leveszem a felsőm, s már fekszik a kanapén én rajta, imádom, amit csinál és ahogyan, turkál a hajamban, iszonyatosan élvezem, mert ez oly izgató számomra. Nem enged a fülébe csókolni, de én kierőszakolom, és már meg is tettem, ujra meg újra, ami beindítja még jobban az én vadállatomat. Egy hirtelen mozdulat és már én vagyok alul, úgy hogy ellenkezni sem volt időm, pedig annyira szerettem volna. Kész vagyok teljesen, hiszen még minden ruha rajta van. A szoknyám a derekamon, majd elindul csókjaival a felidéző úton és csókolva halad végig a nyakamon, majd melleimnél elidőzik – imádom ahogy csinálja – , majd következik a köldököm, amely oly parány puszikat kap, hogy brrr most így vissza gondolva is nedvesedenek. A testem már örültem ég a vágytól, minden testrészem, porcikám őt kívánja, soha nem érzetem még ilyet, és nem is sejtettem hol van még a vége.
Vártam nagyon vártam, hogy végre, ajkai, nyelve érintsék a puncimat! Szerettem volna és is megérinteni, de nem enged, csak ő kényeztet engem, minden porcikájával azon van, hogy nekem jó legyen!